10 kérdés & válasz az online biztonságról – 4.

2018. augusztus 13.

F. TAKÁCS ISTVÁN diplomás viselkedéselemző és coach [F2F], a DIP kerekasztal tagja. 15 éve tanít középiskolában és egyetemen, trénerként és tanácsadóként pedig rendszeresen tart workshopokat. Sokéves szakmai tapasztalat során feltérképezte a különböző generációk internetezési szokásait és a rájuk leselkedő veszélyeket. Nevéhez fűződik a junior coaching módszer, amelynek célja az Y- és a Z- generációs fiatalok karriercélú motiválása és munkaerőpiaci fejlesztése. Őt kérdeztük...​

1.MIÉRT TARTOD FONTOSNAK AZ ONLINE VÉDELMET?

Ebben nekem az a különösen izgalmas, ahogy az online tér megváltoztatja az emberek, elsősorban a fiatalok személyiségét és kommunikációját. Akinek van valamilyen közösségi oldalon regisztrációja, biztosan sok mindent oszt meg magáról: az iskoláról, nyaralásról, edzésről vagy éppen a családi eseményekről. És természetesen mindenki igyekszik a legjobb színben feltüntetni magát. Ezt hívjuk mi szakemberek úgy, hogy retusált valóság. Vagyis az offline-hoz képest szebb és jobb. Ebből pedig az következik, hogy az online térben létrejön egy csak ott létező személyiség. Ami konfliktusba kerül a valós élettel: önbizalomhiány, önértékelési zavarok vagy éppen egy jó adag nárcizmus lehet ennek a következménye. Aztán változik a kommunikáció is. Az online chatelésből az emberi érintkezések legizgalmasabb része marad ki: az arckifejezések, a gesztusok és a hangsúlyok. Fontos dolgokat nem lehet ezek nélkül megtanulni: például az empátiát, vagy azt, hogy hazudik-e a másik. Nap mint nap látom, hogy a fiatalok nem tudják letenni az okoseszközöket. Ez jól is van így. Épp ezért érzékenyíteni kell őket más ingerekre is, és segíteni kell az idősebb korosztályokat is abban, hogy tudjanak közelíteni és kommunikálni a „kütyüfüggő” Y-osokkal és Z-sekkel.

2.MIRE ÜGYELSZ KÜLÖNÖSEN A BIZTONSÁGOS ÉS TUDATOS NETEZÉS ÉRDEKÉBEN?

Ami magam felé a legfontosabb, hogy nem esek bele abba a hibába, hogy elhiszek mindent, amit látok és olvasok a neten. Egyrészt: a közösségi oldalakon rám is ömlik a közelebbi és távolabbi ismerőseim boldog élete. Ezt kritikával kezelem. A sok híresség posztjairól nem beszélve. Másrészt a fellelhető tartalmak esetében is megnézem, mi a cikk vagy épp a videó eredeti forrása. Rengeteg a kamuhír, kamureklám. Megosztani rendszerint saját tartalmakat szoktam: főleg a saját cikkeimet és a velem készült interjúkat, és természetesen magán jellegű képeket is. Ezek esetében biztos lehetek a hitelességben.

3.MELYIK A KEDVENC FILMED, SOROZATOD ONLINE BIZTONSÁG TÉMÁBAN?

Nem vagyok nagy filmfogyasztó. Ami viszont a képernyő elé tud kötni hosszabb időre, az egy jó fantasy. 34 évesen is olykor igénylem a meséket. Mondjuk a Gyűrűk urában inkább varázslók vannak, mint hekkerek! 

4.KEDVENC KÖNYVED?

Viselkedéselemzőként az egyik kedvenc témám az Y és Z generációs fiatalok viselkedése. Annál is inkább, mert sokat dolgozom velük. Szeretem figyelni, ahogy megváltozott a gondolkodásmódjuk. Izgalmas az is, hogy milyen szempontok alapján alakítják ki a barátságaikat. Érdekes látni, ahogy az online térben viselkednek. Így nem meglepő, hogy Tari Annamária összes könyvét és sok-sok cikkét olvastam. De az abszolút kedvenc szerzőm egy ma is élő pszichiáter, Irwin D. Yalom. Néha úgy érzem, mindent tud az emberi viselkedésről, és arról, hogyan lehet másoknak segíteni. Bár, ő ez ellen biztosan tiltakozna. Tőle is a best: A terápia ajándéka.  

5.KEDVENC SZŰRŐ PROGRAMOD?

Na, ennyire tudatos felhasználó nem vagyok! 

6.KEDVENC REKLÁMOD?

Igazán azokat a reklámokat szeretem, amikben van valamilyen intellektuális csavar: elgondolkodtat, vagy értelmesen poénos. Nem olyan régen az egyik nagy mobiltelefonos cégnek volt egy reklámja, ami pont arról szólt, hogy a mai tizenévesek hogyan élnek, mi a fontos nekik. Szerintem tűpontos lett. Azt nagyon szerettem. Aztán ugyanennek a cégnek a karácsonyi reklámja pedig az ünnep fontosságáról szólt. Nagyon jól megválasztott képekkel és zenével. Attól elérzékenyültem. De be kell vallanom, hosszú távon bennem is azok a reklámok maradnak meg, aminek volt valamilyen nagyon jellegzetes zenéje vagy esetleg nagyon bosszantó volt. Hiába, a reklámpszichológia is egy szakma! 

7.KEDVENC MÉMED?

8.KEDVENC INTERJÚD?

Keressetek Csányi Vilmos interjúkat, és persze a könyveit. Talán ő a másik, aki mindent tud az emberi közösségek működéséről. 

9.KEDVENC INFLUENCERED, VLOGGERED?

Kifejezett kedvencem nincs, bár nagyon sok hazai ismert arcot követek. Van, aki egészen ügyesen csinálja, van, aki gyakran megnevettet, vagy olykor elgondolkodtat.

10.KEDVENC KUTATÁSOD?

Ilyen nagyon sok van. Van egy érdekes, majd 30 évet átívelő amerikai kutatás (Twenge vezette), amelyben azt nézték meg, hogy a popdalok szövegében hányszor jelent az „én” kifejezés. Nem meglepő, hogy azt találták, hogy egyre gyakoribbá vált, ahogy haladunk előre a kétezres évek felé. Vagyis nincs mese, egyre individualizáltabb a világunk. Önmagában ez nem baj. Szerintem ezt azért fontos látni, hogy még jobban értsük saját magunkat, és azt a generációt, akiket nevelünk, akiknek az online tudatosságot is át akarjuk adni.

+1. KEDVENC DIP JAVASLATOD?

Úgy viselkedj online, mintha azt szemtől szembe tennéd! Az élet offline zajlik! Egyrészt ott van a „szemtől szembe” kérdés. Anonim módon, online sokkal könnyebb kritikát megfogalmazni másokkal szemben. Hiszen nem kell face to face a másik szemébe nézni, úgy megmondani neki a frankót. És még csak a másik reakciójától sem kell tartani. Ezért nagyon gyakori a virtuális térben a verbális erőszak. Ez még a felnőtteket is nagyon megviseli, nemhogy a fiatalokat. Adott egy gyerek, valami miatt egy Facebook-csoportban rászállnak. Özönlenek a durvábbnál durvább posztok, amik ráadásul hergelik is egymást. Az áldozat pedig nem tudja megvédeni magát. Legvégső esetben kilép a csoportból. De a szorongás benne marad, és viszi magával azt az élményt, hogy egy közösség (talán ok nélkül) kidobta magából. Másrészt azért szeretem ezt a javaslatot, mert arról szól, hogy az élet jelentős része offline zajlik. Azt nem állítom, hogy igazi örömöket, igazi érzelmeket nem lehet megélni online. Hiszen az online tér a benne szocializálódó Z-generációsoknak egy abszolút létező valóság. De magamon is látom, hogy mennyi időt vesz el tőlem az okostelefonom és az a virtuális világ, amit kezelek a különböző social media felületeimen. De, a jövő így épül. És erre felé haladunk. Ami fontos, hogy képesek legyünk minőségi offline időt tölteni egymással. Meggyőződésem, hogy az emberi agy és az emberi idegrendszer arra van kitalálva, hogy valós közösségi élményeket éljünk át. Figyeljünk oda ezekre, és csináljunk magunknak offline „én/mi időt”.