De mi köze a focinak a bűnmegelőzéshez? – dr. Molnár István Jenővel beszélgettünk

2018. április 03.

Nehéz egy mondatban bemutatni dr. Molnár István Jenő munkásságát. Szabadidejében és munkájában is támogatja és védi a fiatalokat, miközben értéket is közvetít feléjük. Teszi ezt egyrészt főosztályvezető-helyettesként a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (NBT) stratégiai osztályán, másrészt labdarúgó edzőként a Kelen SC-nél. Aktív tagja emellett a Digitális Immunerősítő Programnak (DIP) is. Az eddigi közös munka során is érzékeltük már, hogy Jenőnek szívügye a fiatalok segítése, de azt nem is sejtettük, milyen szorosan kapcsolódik egymáshoz a sport és a bűnmegelőzés és hogy milyen óriási szerepe lehet a személyiségfejlődésben az edzőnek, a sportnak, a bűnmegelőzés különböző módszereinek. Ha pedig jobbá, többé, tudatosabbá válik valaki offline, azzá válik online is…

Hogyan harcolsz a bűnmegelőzésért? 

Amikor a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácshoz jelentkeztem, előnyt jelentett, hogy labdarúgó edzőként is tevékenykedek, merthogy valóban van átfedés a kettő között! Amit nap mint nap csinálok a pályán, az rengeteg hasznot hoz az NBT-nél, és fordítva. Az egyesületnél célom, hogy a lehető legtöbbet adhassam a játékosaimnak a bűnmegelőzés terén is, ezért a szituációkat mindig összekötöm a pályával. Figyelünk egymásra, arra, hogy felkészítsem őket a váratlan helyzetekre és a beszélgetéseink által védett helyzetet teremtsünk nekik. A beszélgetés mellé játékokat, csapatépítő feladatokat is viszünk, amiket be tudunk építeni az edzésekbe – miközben arra is figyelünk, hogy lehetőleg egyszerre érjenek véget a kis- és nagycsoportos edzések, hogy a játékosok együtt és ezáltal egymást védve induljanak haza. Értéket szeretnék közvetíteni, hiszen figyelnek, utánoznak bennünket!

Tavaly kurzust is indítottunk a Testnevelési Egyetemen „A bűnmegelőzés helye és szerepe a sportfoglalkozásokon” címmel. Diószegi Judit kolléganőmmel tartott órákon a leendő testnevelő tanároknak azt mutatjuk be, hogy hogyan tudnak bűnmegelőzési információkat is átadni óráik során a sportszakmai és egyéb élettani szempontokon túl. Ez óriási eredmény és siker.

Dolgozunk emellett egy jegyzeten és külön, a leendő testnevelő tanárokat képző pedagógusok számára szóló képzésen is, hiszen igazán eredményes és fenntartható az volna, ha az Egyetem minden diákja találkozna ezzel a szemlélettel, nemcsak azok, akik az óránkat felveszik. Készül továbbá az NBT szakmai felügyelete mellett egy 10 részes, „A bűn logikája” címet viselő izgalmas dokumentumfilm-sorozat, melynek mi állítottuk össze a tematikáját. Ez kifejezetten a megelőzésről fog szólni, melyben a DIP is helyet kap.

Korábban rendőrként soha nem gondoltam, hogy valaha a sportban teljesedhetek ki és ez a két terület valahol egymásra talál, de aztán bekerültem az NBT-hez és pillanatok alatt világossá vált a keresztmetszet.

Hogy értsük pontosan a sport és a bűnmegelőzés keresztmetszetét? Miben segít a sport?

A bűnmegelőzési stratégiában a 2. prioritás a gyermek- és ifjúságvédelem, ezen belül szerepel a szabadidő hasznos eltöltése. Régi toposz és rengeteg fórumon lehet hallani, hogy a gyerekek akkor követnek el bűncselekményt, amikor céltalanok, csellengenek, bandáznak. A SPORT egy olyan tevékenységi kör, amely A KÖZÖSSÉGHEZ TARTOZÁS ÉLMÉNYÉN TÚL ÉPÍTŐ CÉLT TUD ADNI EBBEN A CSELLENGŐ, LÁZADÓ IDŐSZAKBAN IS. Ezt nem kapják meg azok, akik suli után hazamennek és csak keresik „önmagukat”. Ők lógnak többet a neten, ők lődörögnek a városban céltalanul néhány haverjukkal.

A sport már önmagában bűnmegelőzési eszköz. Szabálykövetésre tanít, hiszen meg kell tanulni bizonyos szabályokat, kitartásra nevel, mert ha el akarsz érni valamit, akkor kitartónak kell lenni. Sokat beszéltünk a DIP kerekasztal megbeszéléseken is az Instagram és Facebook posztokról. Látván a celebek nyaralós bejegyzéseit mindenki azt gondolja, ezek könnyen elérhető dolgok, aztán az első pofon után sokan sírva mennek haza, és zuhannak depresszióba, élik az életüket boldogtalanul. EGYÜTTMŰKÖDÉS, KOMMUNIKÁCIÓ, KITARTÁS, ODAFIGYELÉS A MÁSIKRA, KÖZÖS MUNKA, KÖZÖS CÉLOK ELÉRÉSE – EZEKET MIND MEG LEHET TALÁLNI A SPORTBAN. 

Hogyan nyitható ez a kapu, amelyen keresztül további információk, képességek adhatók át a fiataloknak?

Be lehet csempészni a sportba további extra célokat, lehetőségeket, gyakorlatokat. Mondok egy egyszerű példát: amikor 7-8 éves kisfiúk lemennek a focipályára és fogócskáznak, milyen jó lenne, ha abban az elfogó egy rendőr lenne, a kergetett pedig egy tolvaj. Ez semmibe nem telik az edzőnek. Ebben a korosztályban egyébként is szimbólumokkal, szerepjátékokkal dolgoznak, de milyen jó lenne, ha az edző két mondattal arra is kitérne, hogy az élet is így működik: a rossz bácsikat elkapják a rendőrök. Ilyen APRÓ FELADATOKKAL ÉS PÉLDÁKKAL NAGYSZERŰEN LEHET INFORMÁCIÓT ÁTADNI. Aztán jöhet a foci és a mozgás. És mivel a gyerekek a szabadban vannak, vagy egy tornateremben, edzőruhában, így megvalósíthatók velük olyan csapatépítő játékok, melyek irodalomórán nem. Ezekből van kevés! Pedig így tanulnak meg érvelni, vitatkozni, problémát megoldani, dönteni. Erről szól az egész NBT élete, hogy megtaláljuk azokat a módszereket, amelyekkel hosszú távú, fejlesztő hatást lehet elérni.

Nem azt várjuk el, hogy az edzésidőből vegyenek el és beszéljenek arról, hogy mi is a rablás. Mi nem a direkt üzenetekben hiszünk az NBT-nél, hanem abban, hogy az iskolák, a családok, az edzők módszereket találjanak, melyek által fejlődhetnek a gyerekek készségei és MEGFELELŐ DÖNTÉST TUDNAK MAJD HOZNI JÓ ÉS ROSSZ KÖZÖTT. Ilyen kampány például a Digitális Immunerősítő Program is, amelyet ti indítottatok. Hiába mondanánk azt egy fiatalnak, hogy ne lógjon 24 órát a neten, nem működne. Folyamatos és hosszútávú fejlesztés szükséges, hogy bizonyos helyzetekben a gyerekek nemet tudjanak mondani. Nem megoldás az elrettentés (pl. kábítószer-használók képének mutatása before/after), az csupán pillanatnyi sokkhatás. Arra kell felkészítenünk a fiatalokat, hogyha veszélyes szituációba kerülnek, tudjanak helyesen dönteni!

Ezért is tetszett meg a párhuzam az offline és a DIP online immunvédelme között, hiszen HA AZ OFFLINE TÉRBEN TUDSZ NORMÁLIS ÉLETET ÉLNI, AKKOR TUDSZ ONLINE IS. Azt is el kell azonban fogadni, hogy napi 1-2 órát a neten élünk, mert valami miatt jó az Instát tekergetni! Mennyivel volt jobb, mikor 10 évvel ezelőtt a Mónika show-t néztük? Itt is találhatunk értékes dolgokat, csak tudni kell a helyén kezelni. A digitális védelemben is szükséges, hogy a fiatal - de akár a felnőtt is - tudjon differenciálni az álhírek között, tudjon dönteni, hogy feltölti azt a képet a netre vagy nem, tudja, hogy a kommunikációja kétoldalú, amit leír, az ott marad, azzal megbánthat embereket, ezért gondolja végig, mielőtt megoszt valamit.

Mire kellene még figyelni?

Nem, vagy keveset beszélgetünk. A velem kapcsolatba kerülő fiatalokkal végzett munka során azt tapasztaltam, hogy nem mernek, nem tudnak beszélni, megnyilvánulni, kérdezni, érvelni! Ha megkérdezem, ki mit gondol a mérkőzésről, hogy érezte magát, mi a saját véleménye, hárman mondanának valamit, a negyedik pedig már azt mondaná, előtte mindent elmondtak. De én ilyenkor is tovább kérdezek. BÁRKITŐL BÁRMIT MEG LEHET UGYANIS KÉRDEZNI, EZ NEM PROBLÉMA, NEM IS CIKI. Az általunk végzett (10 ezer fős, nagy mintás, 5. 7. 9. 11. osztályosok körében végzett) ifjúságkutatás során a gyerekek nagy része azt mondta, hogy nem egyértelműek számukra a családon belüli, otthoni szabályok. (A családon belüli szabályok meglétével és a szabályok családon kívüli betartásával foglalkozó kérdést csak 9. és 11. évfolyamos tanulóknak tettük fel. A megkérdezettek 23%-a teljesen, 28%-uk pedig inkább igaznak tartja azt az állítást, hogy „a családomban egyértelmű szabályok vannak, amiket be kell tartani”. Fontos kiemelni, hogy a megkérdezettek nagyjából több mint 1/3-a olyan családokban él, ahol véleménye szerint nincsenek egyértelmű szabályok lefektetve.)

Ebből azt a következtetést vontam le, hogy mi, felnőttek hibázunk, mert azt gondoljuk, hogy a szavaink, elvárásaink egyértelműek, közben nem. Ebből rengeteg konfliktus születik, hogy miért nem csináltad meg, miért nem úgy. Nem működnek a kommunikációs csatornák, nem jól vagy nem eleget kommunikálunk, esetleg eleve elhanyagoljuk a gyerekeket. Ám a sport világát ki lehet nyitni az életre! A sport kapcsán beszélgethetünk a kommunikációról, például arról, hogy mi vezet előre, hogyan kéne máskor jobban csinálni? Beszélni kell, mi pedig segíthetünk kérdésekkel. Itt sokkal egyszerűbb, mint egy feszélyező tantermi környezetben. Rengeteg üzenetet lehet közvetíteni a sport által, az a fontos, hogy NEKIK IS ADJUNK TERET, HOGY BESZÉLHESSENEK!

Nem ismerjük egymást. Időt kell erre szánni! Azt se tudjuk, kiről miért alkotunk ítéletet! Érdekes példa, de én fél év közös munkát követően tartottam az egyik csapatépítő során bemutatkozó kört (nem mellesleg az Új Nemzedék Központ egyik Közösségi Terét igénybe véve). Én kezdtem, őszinteséget sugároztam a fiúk felé, és őszinteséget is kaptam. Ha ez nincs, soha nem tudjuk meg, hogy egyik csapattársunk árva, a másiknak elváltak a szülei, a harmadikat érdeklik a művészetek! Ezen információk birtokában már egy kicsit másképp vélekedik, fogalmaz az ember! Ugyanez igaz az online világban is. Itt is az a fontos, hogy tudjanak dönteni, ismerjék a körülményeket, felmérjék a terepet, mielőtt cselekednek, megnyilvánulnak! Olyan mindig lesz, aki törvényt sért. A kérdés az, hogy tudja-e, hogy törvényt sért? ARRA KELL FELKÉSZÍTENI A GYEREKEKET, HOGY FEL TUDJÁK AZ ÉRVEIKET SORAKOZTATNI, ÁT TUDJÁK A DÖNTÉSÜKET GONDOLNI!

Hatalmas és felelősségteljes szerepe lehet az edzőknek, a sporton túl is…

AZ EDZŐ MODELL, MENTOR, PÉLDAKÉP LEHET. Nagyon sok a csonka család, valahol nincs apa, vagy van, de nem tud elég időt tölteni a családdal. Ha azt mondod egy kicsinek reggel, hogy meg kell inni a kakaót és meg kell enni a kiflit, akkor gyakran lázadozik, hogy ő még nem éhes, mesét akar nézni. De ha arra hivatkozol, hogy Dani bácsi azt mondta, hogy akkor leszel ügyes a Bozsik-tornán, ha megeszed reggel a kakaós csigát, akkor megeszi. Hallgatnak ránk. Hatalmas a felelősségünk, minden kimondott szónak, mondatnak jelentősége van.

17-19 évesekkel foglalkozom U-19-ben, itt meg aztán végképp lehet muníciót, komoly bűnmegelőzési tartalmat adni. Egy-egy csapatépítő játékba, edzés végi vagy mérkőzés utáni beszélgetésbe könnyedén bele lehet csempészni értékes, jövőbe mutató gondolatokat. Hihetetlen nagy repertoár áll rendelkezésre a sport és a bűnmegelőzés kapcsán.

Csak egy rövid példa: mindig el szoktam mondani a csapataimnak, számomra mit jelent a sport. Egy éltető csoda. Minden változott az életemben, egyedül a foci maradt mindig állandó. Iskolák jöttek-mentek, sajnos a barátok változtak, a barátnők még inkább, a családtól is elszakad egy idő után az ember, és a sportoló társaktól is el fog, mégis a foci – társaktól teljesen függetlenül – jelentett számomra mindig támaszt. 90 perc alatt el tudtam felejteni minden búmat, bánatomat. Itt mindegy, mennyi pénz van a zsebedben, vagy hogy rossz jegyet kaptál a suliban. Tedd félre, gyere ki, itt vagyunk a zöldben, focizzunk! Egy alkalommal, egy 18 éves fiú megosztotta velem, hogy én segítettem át őt a nehéz helyzeteken, például akkor, mikor a barátnőjével szakított és a szavaim terelték, merre kell tartania az életben. Sokat adott neki, hogy elfogadtam őt, jobban, mint a családja.

De mindez ugyanígy működik a zenével, a verssel, a színjátszással is…

Művészettel is ugyanez a hatás érhető el?

Mindenféle művészeti tevékenység segíthet a bűnmegelőzésben, indirekt módon, különféle készségek fejlesztésével. Ma már megannyi terápia létezik! Például Gratzer-Sövényházy Edit főosztályvezető asszony kezdeményezésére bevezetésre került a jobbagyféltekés rajzolás a fogvatartott fiataloknál, nem véletlenül. Egyeseknek csak hóbortnak tűnik, azt mondják, csak rajzolgatnak az emberek. Ám meg kell találni, kikkel rajzoltatsz és hogyan! Akik bűnözői útra lépnek, túlnyomó többségben deficites családból érkeznek, ahonnan legtöbbször épp a pozitív visszajelzés hiányzik. Pont azokkal a képességeivel nincs tisztában a gyerek, amik révén el tudna indulni a munka, a tanulás irányába. Ő soha nem hallja, hogy mire képes, hogy ügyes, és valószínűleg nem is éli meg ezt. A JOBBAGYFÉLTEKÉS RAJZOLÁS SORÁN SZERZETT SIKEREK ÁLTAL AZONBAN MEGÉLED, RÁÉRZEL, HOGY JÓ VAGY VALAMIBEN, HOGY KÉPES VAGY VALAMIRE. Bármilyen gyengének is érzed magad rajzolásból (én is voltam, autentikusan tudom mondani), a harmadik nap végén le tudsz rajzolni egy fényképről egy arcot úgy, hogy azt bárki felismeri. Emellett figyelem szempontjából is sokat segít. A foglalkozás elején ezek a fiúk 20 percig képesek csak figyelni, utána már fáj a fejük. Szóval fejleszti az odafigyelést, a kitartást, a koncentrációkészséget, emellett sikerélményt is ad, amit nem biztos, hogy átélhettek korábban. Persze ez nem általános „gyógymód”, de vannak olyanok, akiknek sokat segít. Valaki azt mondja: „Ha ezt meg tudtam csinálni, mást is meg tudok! Én nem akarok ide többet visszajönni!” Épp ezért ez is bűnmegelőzési eszköz. Bármi lehet az, ami egy picit is segít abban, hogy az adott egyén kitartóbb legyen, szabálykövetőbb, együttműködőbb, tudjon másokra figyelni és ha szükséges, akár nemet mondani stb.

A bűnmegelőzés nincs definiálva. Minden pillanatban elképzelhető, hogy egy bűnt előzünk meg. Mindennapi gyakorlat, amikor zárod az ajtót, amikor nem a táskád elejébe teszed a pénztárcád, amikor riasztót szereltetsz be az autódba. Bűnmegelőzési tartalom a DIP immuncsomagja is, a reklámszpotok, a program Caramellel, vagy a majdani roadshow. A kampány mellé viszont kell a folyamatos fejlesztés is. Rengeteg adat megy át a fejünkön, tudni kell azokat felhasználni is, alkalmazni is! Meg kell találni az utat a fiatalokhoz és az idősekhez is, hogy megtanulhassák használni!

Miért kapcsolódtál a DIP-hez?

A bűnmegelőzési stratégia egy pontja az online világról szól, egész pontosan a biztonságos internethasználatról. A kollégák felvilágosító órákat tartottak, de járva az országot éreztük, hogy tennünk kell még valamit! Épp ekkor jött a meghívás tőletek.

Sokszor nem is tudjuk, mi jelent veszélyt, vagy hogy mikor követünk el normasértést! Pár éve még nem léteztek ezek a cselekmények, fórumok és eszközök. A tudatos netezést fejleszteni kell. Még nincs olyan felnőtt generáció, amely át tudná adni ezeket a normákat. Magam is rengeteget tanultam a DIP munkacsoportos megbeszélésein. Azóta például free wifi-re véletlenül sem megyek fel! :-)

És te mit tanulsz a fiataloktól?

Gyorsan gondolkoznak. Olyan gyorsan össze tudják kapcsolni a világ dolgait, amire talán mi, felnőttek soha nem lennénk képesek. Multitaskingban élik az életüket, kinyílt számukra a világ, látnak mindent, de a csoportmunkákra, gyakorlati dolgokra nincsenek felkészítve. A GYEREKEK ZSENIÁLISAK, CSAK RAJTUNK MÚLIK, MIT HOZUNK KI BELŐLÜK. Hiszen azt csinálják, és azt fejlesztik tovább, amit tőlünk, felnőttektől tanulnak!

Mire törekszel?

Próbálok nyitott lenni a fiatalok és az új dolgok felé. Ma még kevesebben vannak a tudatos netezők. Amíg a felnőttektől az a hozzáállás érkezik a fiatalok irányába, hogy „ti ezért is értéktelenek, mások vagytok; ez már menthetetlen generáció”, addig nem lesz közös az irány. Meg kell találni velük a hangot! Ha deklaráljuk, kinyilatkoztatjuk azt, hogy „hú ezek a mai fiatalok”, csak megbélyegezzük őket, ami önbeteljesítő jóslattá válhat, és ez számomra elfogadhatatlan. Én minden pillanatban arra törekszem, hogy megértsem, mit miért tesznek. Küldetésként élem meg, hogy valamilyen úton mindig hangot adjak annak, hogy A GYEREKEINKET SZERETNI KELL!